Sokszor tapasztalom, hogy az emberek hajlamosak inkább arra koncentrálni, hányszor esznek egy nap, míg az háttérbe szorul, hogy mikorra időzítik az étkezéseket. Pedig ez bizony sok szempontból fontosabb kérdés.
Sokféle böjt létezik, de amit én személy szerint gyakran ajánlani szoktam, az a 8-16-os időszakos böjt / ablakos étkezés, amikor is 8 órában étkezünk és 16 órában „koplalunk”. Persze sokaknál már az is nagy előrelépés, ha csak 10 órába esik az étkezés – személy szerint én is ezt igyekszem tartani a mindennapokban. A mai rohanó világban nagyon könnyű oda jutni, hogy gyors éhségcsillapításra a nap folyamán csak bekapunk ezt-azt, és a végén gyakorlatilag szinte egész nap eszünk, illetve elterjedt az a mondás is, hogy mindenkinek az a jó „ha többször eszünk kevesebbet”. Ez viszont önmagában egyáltalán nem helytálló, és nyilvánvalóan az sem mindegy, hogy ilyenkor mit fogyasztunk. A másik gyakori probléma, amivel találkozni szoktam, azok a késő vacsorák, ahol pedig különösen ártalmas tud lenni, ha rosszul választjuk meg az elfogyasztott ételeket. Mivel arról már elég sok minden van az oldalamon, hogy milyen ételeket fogyasztását javaslom, most beszéljünk arról, miért is jó, ha van egy kis „üresjárat” az emésztőrendszerben.
Amíg „koplalsz”…
Bár az időben korlátozott étkezést sokan fogyási, kalóriabevitel csökkentési céllal kezdik el alkalmazni, azonban szerintem ennél sokkal „hasznosabb” előnyei is vannak, illetve nem feltétlen következik belőle, hogy ténylegesen csökkentjük a bevitt kalóriát is.
Ha szünetet tartasz az étkezéssel, akkor 90-120 percenként megindul egy tisztulás a vékonybélben, amikor is nem csak az ételpép kerül továbbításra a vastagbél felé, hanem egyfajta fertőtlenítő jelleggel a nem kívánatos mikroorganizmusokat is kimossa a szervezet. Ha valaki folyamatosan csipeget, ez a funkció elmarad, ami növelheti a patogének megtelepedésének esélyét a bélrendszerben, ezáltal a gyulladásos folyamatok és a SIBO kialakulását is. Nem beszélve arról, hogy folyamatos vércukor-és inzulin ingadozást okozunk. Ha pedig tartósan magas az inzulinszint, az hosszútávon növeli az inzulinrezisztencia esélyét.
Ebből következik, hogy sem azt nem ajánlom senkinek, hogy 2 óránként egyen (legyen inkább 3), sem pedig azt, hogy kora reggeltől estig páróránként egyen csak azért, hogy meglegyen 5-6 étkezés (felesleges!). Ezzel a logikával reggel 8 és este 8 között étkeznénk, azaz a nap felében folyamatosan terheljük az emésztőrendszert.
A koplalás ideje alatt természetesen lehet vizet vagy üres teát inni, sőt kifejezetten javaslom, hogy ilyenkor fogyasszunk jó sok folyadékot, illetve az üres kávé is fogyasztható (ezzel persze ne essünk túlzásba, illetve érzékeny emésztőrendszer esetén egy kevés (növényi / kistermelői) tej számomra belefér).
Neked is menni fog?
Most lehet néhányatoknak kerekedik a szeme, hogy ez mégis hogyan kivitelezhető. Erre is mindjárt rátérek, hogyan célszerű nekiállni, azonban előtte néhány gondolatot kiemelnék. Ahogyan más dolgokban sem, ebben is az arany középutat preferálom. Azaz legyen ez egy törekvés, amit igyekszünk gyökeresen beültetni a mindennapokba, azonban ha valamiért éppen máshogy alakul a napunk, és egyszerűen nem tudjuk máshogy megoldani, akkor ne keltsünk magunkban bűntudatot, és ne tegyük ezt stresszforrássá. Továbbá természetesen fontos az is, hogy az ütemezés mindenkinek a saját életritmusához, szervezetéhez legyen illesztve. A legalapvetőbb dolog például, hogy nem mindegy, ki mikor kel és mikor fekszik (- ugye tudjátok, lefekvés előtt 2-3 órával már ne együnk!). Emellett persze van, aki nagyon jól elvan reggeli nélkül, és vannak olyanok, mint én, akik nem bírnak meglenni nélküle.
Itt is érvényes, amit szintén sokszor említek, hogy figyeljünk a saját testünk jelzéseire! Figyeld meg, hogy érzed magad, mekkora az az étkezési időablak, amivel könnyedebbnek, energikusabbnak érzed magadat. Persze ne add fel azonnal, légy türelmes, és még egyszer, az sem mindegy, mikor mit eszel…
Ami viszont még ennél is fontosabb lehet, hogy van-e valamilyen krónikus vagy autoimmun betegséged. Ilyenkor ugyanis már végképp egyéni mérlegelést igényel, hogy számodra milyen tág és mikorra időzített időablak lehet megfelelő, és még fontosabb az étrend helyes összeállítása is. És bár általánosítani nem annyira szeretek, de összességében elmondhatom, hogy a legtöbb emésztőrendszeri probléma és hisztaminintolerancia esetén is rendkívül kedvező hatásai lehetnek az egyéni szempontok figyelembevételével.
Hogyan állj neki?
Azt semmiképp nem javaslom, hogy hirtelen drasztikus változtatásokat iktass be. A legegyszerűbb azzal kezdeni, ha a reggelit egy órával későbbre vagy a vacsorát egy órával korábbra hozod, vagy akár mindkettőt egyszerre, ha most döbbentél rá, hogy nagyon tág a jelenlegi étkezési időablakod. Sokak számára már ez is nagy előrelépés.
Emellett nagyon fontosnak tartom újból hangsúlyozni, hogy mennyire nem javaslom az egész napos nassolást sem. Mindemellett, ha nem mindig van meg 3 óra két étkezés között, az is teljesen oké, de ha egész nap 2 óránként eszel, az már nem annyira… 🙂 Remélem, érzitek a különbséget.
Érdemes arra is figyelni, hogy ne csökkenjen le hirtelen, drasztikusan a kalóriabevitel sem, ugyanakkor arra is, hogy ugyan úgy tartsuk szem előtt az általános szabályt: lassan együnk, az ételre koncentráljunk, alaposan rágjuk meg és kerüljük a túlevést egy-egy étkezés alkalmával!
Összefoglalva tehát kis lépésekben önállóan is el lehet kezdeni, hogy törekedjünk az emésztőrendszerünk tehermentesítésére és jobb regenerációjára, azonban sok esetben érdemes szakember segítségét kérni. Természetesen hozzám is fordulhattok ezzel kapcsolatban is! 🙂
Bízom benne, hogy hasznotokra válnak a soraim!
Szeretettel,
Detti
