Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki ki van akadva a bolti hummusz árakon, így mostmár szinte mindig otthon készítem magamnak. Eleinte ódzkodtam tőle, de aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem bonyolult elkészíteni, és így legalább tényleg semmilyen felesleges összetevő nem kerül bele, na és nem mellesleg kedvemre ízesíthetem.

Hisztaminérzékenyként sokan félnek minden hüvelyestől, azonban a vöröslencse mellett (amivel már jópár receptet láthattatok a blogomon) a csicseriborsó is jól tolerálható, 1-es besorolású hisztamin kompatibilitást tekintve, így viszonylag hamar visszaépíthető lehet az étrendbe.

A csicseriborsó emészthetőségét az áztatáson túl javíthatjuk azzal, ha eltávolítjuk a héját. Ehhez a trükköm az, hogy lassan főzöm a csicserit és nem főzöm túl, majd miután leöntöttem a főzőlevét (ezt el is lehet rakni későbbi felhasználásra), hideg vízzel felöntöm, majd két kézzel az edénybe nyúlva összedörzsölöm a csicseri szemetet a markaimban. Miután jól átforgattam, átdörzsöltem, leöltöm a vizet, átöblítgetem, és ismétlem a műveletet párszor. A csicseri héj elég jól felúszik a víz tetejére, így ahogy leöntöm róla a vizet, a nagyja ki is kerül közüle. Oké, ez egy kicsit időigényes folyamat, de megéri a bajlódást, és összességében 5-10 perc az egész. Viszont így a héj nagyja eltávolítható, és nagyon sokat javít az emészthetőségen, ezzel könnyítve, hogy egy szuper táplálékot minél jobban toleráljon az emésztőrendszerünk! (Amúgy szerintem ha egyszer valaki hámozott már meg egy adag csicserit, akkor nem kell magyaráznom a dolgot. Képzeld el ezt a nagy mennyiségű furcsa héjat az emésztőrendszeredben… Én inkább „bajlódok” vele 🙂 ) 

A főtt csicseriborsó leve aquafaba néven is ismert, és tojáspótlóként is használható. Ha a csicserit már főzve vennétek, akkor javaslom, hogy konzerv helyett üveges kiszerelést válasszatok (ez mondjuk minden élelmiszerre vonatkozik).

Na de térjünk a receptre, amit most egy kis gyulladáscsökkentő, curry jellegű ízvilággal készítettem.