Az elmúlt időszakban sajnos nem először fordul elő, hogy valaki tévesen diagnosztizált hisztamin intoleranciával fordul hozzám. Persze mindenkinek megváltás, ha közlöm vele, nem kell hisztamindiétát tartson, azonban ilyenkor eltűnődöm, vajon hányan lehetnek, akik valós ok nélkül szenvednek ettől a diétától, és csak többet ártanak maguknak, mint amennyit segítenek… És ez elszomorít. Ezért úgy éreztem, ideje erről írnom egy kicsit.
Amellett ugyanis, hogy sokan még el sem ismerik a létezését, egyszerre kezd nagy „divat” lenni a hisztaminintolerancia. Ha így haladunk, olyan lesz, mint az IBS (irritábilis bélszindróma) – ha egy doki/tanácsadó nem találja meg a tünetek okát, akkor erre lehet fogni. Mivel a hisztaminintolerancia tünetei is igen sokrétűek, ezért ha valaki ismeri és elismeri ezt az állapotot, könnyedén elkezdhet erre is gyanakodni. Amivel egyébként semmi gond nem lenne, ha nem diagnosztizálna ennyi mindenki egy „sima” alacsony DAO-val hisztamin intoleranciával embereket. EZ UGYANIS ÖNMAGÁBAN NEM ELÉG A DIAGNÓZISHOZ! Akkor sem, ha még 1-2 erre utaló tünet is van… Ha sok a tünet, még hagyján, de akkor is érdemes körültekintőnek lenni!
Szeretnék tehát néhány fontos gondolatot összegezni a diagnosztizálással és a diétával kapcsolatban, és bízom benne, hogy ez sokak számára lesz hasznos!
Kezdjük azzal, hogy hogyan is lehet ténylegesen diagnosztizálni a HI-t!
A legtisztább az, ha egyszerre nézetsz DAO enzimszintet és hisztaminszintet is! Ez mutatja meg ugyanis, hogy valóban felborult a szervezetben az egyensúly. Az alacsony DAO pedig önmagában azért nem elegendő a diagnózishoz, mert bár 40 alatt funkcionálisan már nem számít optimálisnak az érték, azonban így is lehet valaki tünetmentes. Na ezt meg hogyan? Úgy, hogy az enzim mennyisége mellett annak az aktivitásának is hatalmas jelentősége van. Így ha valakinek kevés enzimje van, de azok nagyon aktívak, hatékonyan teszik a dolgukat, akkor az illetőnek bizony nem kell hisztamindiétába kezdeni!
Hisztaminszintet egyébként székletből és vizeletből is lehet nézetni, nem csak vérből, de azt is fontos szem előtt tartani, hogy az érték nem csak hisztaminintolerancia miatt emelkedhet meg!
A másik fontos dolog, hogy a laboreredményeket mindig a tünetekkel együtt kell értelmezni. Így ha valaki eljön hozzám alacsony DAO szinttel, egyértelmű HI tünetei vannak, és a hisztamindiéta hatására 1 héten belül komoly javulást tapasztalunk, akkor hisztaminszint mérés nélkül is egyértelműen merem állítani, hogy hisztaminintoleranciáról van szó. Azonban ha kevés a tünet, azok még csak nem is javulnak a diéta hatására, esetleg még újabb tünetek is megjelennek, akkor bizony nem jó úton jársz!
Mire figyelj a DAO és hisztaminszint méréskor?
Itt a legfontosabb tudnivaló, amit kiemelnék, hogy semmi értelme DAO-t méretni, ha hisztamindiétát tartasz, hiszen ekkor természetes módon lelassul az enzimtermelés, mivel a szervezetednek kevesebbre van szüksége belőle. Tehát vérvétel előtt legalább 1 héttel érdemes (újra) hisztaminos ételeket is fogyasztani – nem kell túlzásba sem esni! -, hiszen így fogunk valós képet kapni a szervezet működéséről.
Gyakran látom azt a hibát is, hogy valaki néhány hónap hisztamindiéta után szeretné megnézetni, hogy javult-e az állapota, ezért elmegy újabb DAO szint mérésre. Hát ezzel kapásból két probléma is van. Egy, ahogy már leírtam, önmagában a DAO nem sok mindent árul el. Kettő, ha még nem terheltél vissza magasabb hisztamintartalmú ételeket, akkor ne várj DAO szint emelkedést!
Mostanában sokszor látom azt a kérdést is, hogy fals képet ad-e a vizsgálat, ha éhgyomorra megyünk a vérvételre. Erre hivatalos adatot nem igazán találtam, de Heiduk-Szabó Csilla természetgyógyász (hisztamin.info oldal tulajdonosa) szavában mindig bízhatunk, így az ő álláspontját összegezve: ha valakinél ez a probléma áll fenn, akkor az éhgyomorra is kimutatható. De ha nem indokolt, hogy éhgyomorra menj a vérvételre, akkor nyugodtan ehetsz előtte, így valószínűleg picikét pontosabb lesz az eredmény.
Mit csinálj, ha már nekikezdtél a diétának, de nem érzed a javulást?
Ebben az esetben vagy nem a hisztamin a probléma, vagy pedig valamilyen más fennálló probléma nincsen kezelve. Hogy ez mi lehet? Na erről végtelen listát lehetne írni, de a tünetekből egy jó szakember már le tudja vonni a következtetéseket, merre érdemes még vizsgálódni. Hisztaminérzékenység mellet érdemes lehet lehet kivizsgálást végezni (a tünetek függvényében és nem vakon lövöldözve!) ételallergiára és intoleranciára; fruktóz-, szalicilát- és oxalátérzékenységre; cöliákiára; inzulinrezisztenciára, SIBO-ra (legelterjedtebb a laktulóz H2 kilégzés teszt); áteresztő bélszindrómára (széklet zonulinszint méréssel); indokolt esetben béltükrözés és szövettan, mikrobiom teszt is végezhető. A hisztaminintolerancia önmagában nem egy végső diagnózis, mindig van valamilyen gyökérok, betegség, ami a szervezet egyensúlyának felborulását okozza!
Összességében azonban, ha semmilyen javulást nem tapasztalsz a hisztamindiéta hatására, akkor a diétát jobb mielőbb abbahagyni, hiszen egy feleslegesen lekorlátozott étrend nem fogja támogatni az egészséged! Ha már huzamosabb ideje nagyon szűk a fogyasztott ételek köre, akkor mindenképp fokozatosan kezdd el visszaépíteni az alapanyagokat az étrendedbe. Fontos az is, hogy egy hosszasan lekorlátozott étrend esetén kezdetben minden „új” élelmiszer okozhat némi emésztési zavart, amin túl kell lendülni. Mindig légy türelmes, és adj időt a szervezetednek és a bélflórádnak, hogy alkalmazkodjon. Azonban ha képtelen vagy néhány ételnél többet fogyasztani, akkor feltétlenül orvosi segítségkérést javaslok!
Az étkezési- és tünetnapló vezetése pedig minden esetben nagy segítségedre lehet, használatét mindenképpen javaslom!
Ha még maradt Bennetek kérdés ezzel kapcsolatban, keressetek bizalommal!
Szeretettel,
Detti
